1. fejezet

A Sötét Nagyúr felemelkedése

 

A Malfoy-birtok parkjában két fekete köpenyes férfi tűnt fel a semmiből: Piton és Yaxley, mindketten a legjobb híreket hozták a Nagyúr számára, de késésben voltak.  A kovácsoltvas kapuhoz érve felemelték a bal alkarjukat, s az nyomban feltárult előttük.  A sötétben csak a lépteik zaja hallatszott és egy hófehér páva motozása a szépen nyírt sövény között.  

A félhomályba borult szalonban a hosszú, díszes asztalt halálfalók ülték körül.  Fejük felett egy eszméletlen nő teste forgott fejjel lefelé fellógatva, mintha láthatatlan kötelek verték volna béklyóba. A jelenlévők nem fordítottak rá különösebb figyelmet, csak Draco meredt rá, aki közvetlen alatta ült, mintha képtelen lett volna levenni a szemét a testről.

Háttal a kandallónak, az asztalfőn Voldemort foglalt helyet. Alakjának csak a sziluettje látszott a sötétben. Pitont a jobbjára szólította, Yaxleyt Dolohov mellé ültette. 

Piton kezdte a beszámolót, mely szerint a Főnix Rendje a következő szombat éjszakára tervezi Potter kimenekítését a Privet Drive-ról.  Yaxley információi azonban ettől eltérőek voltak: az auror Dawlishtól úgy tudta, hogy Harry születésnapja előtt egy nappal lesz az akció.  Piton ezt cáfolta, mivel tudomása volt róla, hogy téves információkat fognak kiszivárogtatni a tervvel kapcsolatban, mivel a Rend arra gyanakszik, Voldemortnak megvannak a kémei az aurorok között is.

Piton azzal folytatta, hogy a tervek szerint az egyik rendtag otthonába viszik Pottert, amelyet az aurorok és a minisztérium által ismert összes védőbűbájjal megerősítettek. Így a Nagyúrnak egyetlen lehetősége marad, ha útközben öli meg a fiút.  

Yaxley is jó hírt hozott: sikerült Imperiust alkalmaznia Pius Thicknessen, egy magas rangú tisztviselőn. Thicknessen keresztül pedig eljuthatnak egész a Mágiaügyi Miniszterig. Véleménye szerint következő szombatra bevehetik a Minisztériumot, s így nem okoz majd gondot feltörni a Harry búvóhelyét védő bűbájokat sem.

Az alagsorból szörnyű sikoly hallatszott, Voldemort parancsára Pettigrew sietve a tömlöcbe távozott. A Nagyúr elmondta híveinek, hogy most már biztosan tudja, hogy fogja megölni Pottert, ehhez viszont szüksége lesz egyikük pálcájára. Luciushoz fordult, és elkérte a varázspálcáját. Malfoy sápadt, sötét árkokkal szántott arccal Narcissára nézett, majd átnyújtotta sárkányszívhúrból készült szilfa pálcáját. Amikor a Nagyúr elővette a sajátját, hogy összemérje őket, azt hitte, a mozdulattal a pálcáját akarja cserébe adni, tett egy meggondolatlan mozdulatot, ezzel lehetőséget adva mesterének, hogy megszégyenítse.

A halálfalók élvezettel hallgatták végig a Malfoyok és Bellatrix megalázását.  Voldemort szerint Luciusnak talán nem elég, hogy a Nagyúr visszaadta a szabadságát, s mi több, abban a kegyben lehet része, hogy a Nagyúr személyesen jelenik meg az otthonában. Azt fejtegeti, vajon mi az oka annak, hogy a Malfoyok már nem olyan szívélyesek, mint egykor?  Az „örömteli esemény” a család életében ocsmány szégyenfolt: unokahúguk hozzáment a vérfarkas Lupinhoz. 

- Mit gondolsz, Draco? – kérdezte a Nagyúr. - Örömmel bébiszittelnél farkaskölyköket?  A mágus családok elkorcsosultak, ideje megtisztítani és egészségessé tenné őket. Kivágni a férgesét.  Bellatrix, kezd a családoddal… - mondta, majd magához térítette a fejjel lefelé akasztott foglyot.

 - Akik nem tudnák, ez itt Charity Burbage, aki egészen idáig a Roxfortban tanított mugli ismereteket… Mi több, szenvedélyes cikket írt a muglik védelmében a Reggeli Prófétában… szerinte a varázslóknak el kellene ismerni a sárvérű tolvajokat, akik ellopják a tudásunkat…

Az egyik halálfaló a padlóra köpött.  Burbage sírva könyörgött Pitonnak, de hiába.  A férfi közömbösen, szobormereven ült tovább.

- „Avada Kedavra.”

A test nagy puffanással csapódott az asztalra, a halálfalók hátrahőköltek a székeikben, Draco pedig a földre esett.

- Vacsora, Nagini… - szólt Voldemort csendesen, és a hatalmas kígyó a válláról a kifényesített faasztalra csusszant.

 

(Expelliamus)