2. fejezet

 

In Memoriam

 

 

Harry vérző, megvágott kézzel rontott ki privet drive-i szobájából, és azonnal belerúgott egy teli teáscsészébe, amit szerinte Dudley helyezett az ajtaja előtti részen a padlóra, így állítva csapdát neki.

Még négy napig nem varázsolhatott, amelyet nagyon nehezen viselt. Ugyanakkor el kellett ismernie, hogy sérült kezével bizony nem menne sokra.  A sebgyógyításhoz nem értett, ezt nagy hiányosságának érezte, így elhatározta, amint teheti megkérdezi Hermionét a dologról.

            Egész délelőtt az iskolai ládáját ürítette ki.  Ilyet még sohasem csinált, így hat évig csak gyűlt a kupleráj a láda alján, amelyet elleptek már a fél pár zoknik és megsárgult pergamenek, a „Támogasd Cedric Diggoryt!” és más kitűzők, de volt ott összetört gyanuszkóp,  aranymedál R.A.B üzenetével, sok apró fényes szilánk a tükörből, amelyet Siriustól kapott. Az egyik tükörcserép vágta meg az ujját.

A szoba sarkába kerültek azok a dolgok, amelyeket hátra kellett hagynia: iskolai és kviddicstalárok, üstök, pergamenek, tinták, egy rakás tankönyv.  Úgy képzelte, Dursleyék valószínűleg elégetik az egész kupacot, mint valami különösen csúf bűntett terhelő bizonyítékait.  

Bepakolta a ládába a szükséges dolgokat: mugli ruhákat, a Láthatatlanná tévő Köpenyt, a Tekergők Térképét, a Hagridtól kapott fényképalbumot, a bájitalfőző szettjét, néhány hasznos könyvet, leveleket, és a medált.

Kiszakított egy újságcikket egy korábbi Prófétából.  Elphias Dodge emlékezett meg benne Dumbledore-ról.  Az egyik legközelebbi barátja volt, 11 évesen találkoztak a Roxfortban.   A cikk számtalan dolgot elárult az igazgatóról, amelyről Harry nem tudott, és a szíve összeszorult a gondolatra, hogy sosem kérdezte Dumbledore-t a múltjáról vagy a családjáról, hanem úgy képzelte, öregen, őszen és félhold alakú szemüvegben jött a világra.   Annyit tudott mindössze, amit mindenki, hogy legyőzte Grindelwaldot 1945-ben és ezzel történelmet írt. Rádöbbent, mennyi időt elvesztegetett, hány alkalmat hagyott ki, hogy feltegye végeláthatatlanul sok kérdését.

Megtudta, hogy az igazgató apját, Percivalt bebörtönözték három mugli ellen elkövetett bűnökért, és egy ideig sokan hitték azt, hogy mivel mugligyűlölő családból érkezett, maga is az. A kis Albus briliáns elme volt, az iskola reménysége, az összes díjat elnyerte.  Az öccse, Aberforth a nyomába sem ért. Dumbledore az iskola befejezése után, Ephiasszal készült utazni, hogy a világ számos táját bejárva tapasztalatot gyűjtsenek. Az utolsó pillanatban azonban egy tragédia közbeszólt: meghalt az édesanyja, Kendra, és neki kellett gondoskodnia az öccséről és beteg húgáról, Arianáról. Húga azonban nem sokkal később meghalt, és a két fiútestvér viszonya végzetesen megromlott.

Harry megnézte az aznapi Prófétát is, amely Rita Vitrol bestseller-gyanús, „Albus Dumbledore élete és hazugságai” című önéletrajzi könyvét reklámozta egy interjúval.  Vitrol azt nyilatkozta, hogy sokkolni fogja a nagyérdeműt, akik elhitték a vén szenilis Dodge méltató szavait, az igazgató múltja ugyanis korántsem olyan hófehér, mint a szakálla. Könyve biztos forrásra hivatkozva olyan megdöbbentő információkat hoz napvilágra, mint elkendőzött családi tragédiák, érdeklődés a fekete mágia iránt, egészségtelen kapcsolat Potterrel…

Harry egy szavát sem akarta elhinni. Pont Rita Vitronak higgyen? Az ágyára ült, és szórakozottan forgatta az ujjai között a tükörcserepet, amely az imént megvágta kezét. Hirtelen ledermedt: a legfényesebb kék villant meg a tükörcserépben, de a szobában nem volt semmi, amely kéken verődhetett volna vissza. A falak Petunia néni által választott utált barackszínben meredtek rá. Biztos csak a képzelete játszott vele. 

Egy valami biztos volt: Albus Dumbledore bölcs, kék szemei már soha nem nézhetnek az övébe.

(Expelliamus)