3. fejezet

A Dursley-k távoznak

 

Amikor Harry, nagybátyja kedvesnek nem mondható invitálására lejött a szobájából, az egész családot indulásra készen találta a nappaliban. Egyáltalán nem lepte meg, hiszen Vernon bácsi az elmúlt egy hónapban naponta változtatta meg véleményét az indulásról vagy az otthonmaradásról. Újabb teóriával állt elő: szerinte az egész csak arra megy ki, hogy Harry megszerezze a házukat.

- "Teljesen elment az eszed? Van egy házam, amit a nagybátyám hagyott rám. Miért akarnám ezt magamnak? Talán a boldog emlékek miatt?!”

Harry újból elmondta nekik azt, amit már egyszer Kingsley Shacklebolt és Mr Weasley is elmagyaráztak a családnak. A Rend ugyanis úgy vélte, ha Harry tizenhetedik születésnapján megszűnik a ház védelme, Voldemort elfogatja majd Dursley-ékat abban a reményben, hogy a fiú majd ki akarja szabadítani őket. 

Kingsley – aki időközben a mugli miniszterelnök védelmét is ellátta -, járatos volt a mugli öltözködésben, s ezzel belopta magát Vernon bácsi szívébe. Azt akarta, hogy ha már nem a Mágiaügyi Minisztérium védelmét élvezik, akkor legalább ő védje őket, mert nyilvánvalóan ő a legjobb. Arról nem is beszélve, hogy attól a két másik aurortól még csak önéletrajzot sem kaptak...

Hát nem értitek? Ugyanúgy megkínoznak és megölnek titeket, mint a szüleimet!’ – A bácsi hajthatatlannak tűnt, Dudley-ra azonban sikerült ráijeszteni Harrynek, s ezért úgy érezte: a csata eldőlt, s az ő győzelmével fog végződni. A fiút kissé meg is lepte, hogy Dudley képes értelmesen gondolkozni, ráadásul a szülei ellenében.

Hamarosan megérkezett a Dursley-család védelmére kirendelt Hestia Jones és Dedalus Diggle. Rövid huzavona után aztán eljött az idő az indulásra. A terv egyszerű volt: autóval jutnak majd el a kijelölt, biztonságos helyre. Vernon bácsi és Petúnia néni nem vesződtek érzelmes búcsújelenettel. Dudley azonban nem értette, hogy Harry miért nem tart velük. Vernon bácsi nagyon dühös lett, Hestia Jones pedig nem értette, hogyan viselkedhet így a férfi a nagy Harry Potterrel.

Aztán olyan történt, ami mindenkit meglepett: Dudley mindenki megdöbbenésére tulajdonképpen köszönetet mondott Harrynek azért, hogy megmentette a dementoroktól. Igaz, nem mondta ki a „köszönöm” szót, de a fiú úgy vélte, az az elmormogott „Szerintem nem vagy semmirekellő” felért egy „Imádlak, Harry” –vel.  Petúnia zokogásban tört ki kisfia nemeslelkűsége miatt, Vernon pedig egyre csak sürgette őket, hogy induljanak. Elvégre szigorú, pontos terv alapján készültek távozni.

Dudley kezet nyújtott Harrynek.

„- Nahát Dudley, a dementorok másik személyiséget leheltek beléd?"

Amikor elhagyták a szobát, Harry egy pillanatra egyedül maradt az utolsóként távozó Petúniával, „Hát akkor, vizslát!” - mondta rá sem nézve unokaöccsére, és elindult majd megtorpant és visszanézett rá. Harrynek az a furcsa érzése támadt, hogy Petúnia mondani akar neki vmit, de a nő csak vetett rá egy különös, félénk pillantást, majd követte férjét és fiát az autóhoz.

(Mogul és Katie Giorgessa)