4. fejezet

A hét Potter

 

Dursleyék távozása után Harry egyedül maradt a házban, nosztalgiázva járta be Hedviggel az emlékezetes helyeket: múlt nyáron Dumbledore besétált azon az ajtón, és ott lent, a gardróbban, ott lakott évekig, mikor még semmit nem tudott a képességeiről, és… Olyan apróságok is eszébe jutottak, mint mikor Vernon bácsi majdnem összetörte az autót, mert Harry az álmában látott repülő motorkerékpárról beszélt.

A jellegzetes jármű említése nem véletlen: néhány perccel később leszállt egy a hátsó kertben, s Harry azonnal felismerte a jellegzetes alakot. Hagrid vezette, akit több rendtag és jó barát kísért: Mordon, Tonks, Remus Lupin, Mundungus Fletcher, Mr Weasley, Kingsley Shacklebolt, Bill Weasley, Fleur, Hermione, Ron, valamint Fred és George.

Harry nem várt ilyen népes kíséretet. Mordon tájékoztatta, hogy a terv megváltozott, mivel gyanítják, Voldemort figyelteti a házat és halálfalók vannak a közelben. Ráadásul Pius Thicknesst, aki a hopphálózat és a hopponálások felügyeletét látja el a Minisztériumban, elvesztették, nem kérhetik a segítségét. Emellett problémát jelentett az is, hogy Harry kiskorú volt, ezért varázshasználatát figyelték és nyomon követték a Minisztériumban. A halálfalók így nem alaptalanul hitték, hogy sarokba szorították. Az egyetlen lehetőség a kitörés maradt: Százfűléfőzet segítségével hét darab Harry Potter fog elrepülni hét különböző, mágikus védelemmel biztosított célpont felé, onnan aztán Zsupszkulccsal jutnak el az Odúba. Úgy gondolták, Voldemort nem tudja, hogy aznap éjszakára tervezik a szöktetést. (Számunkra azonban az első fejezetből kiderült, hogy Piton jóvoltából bizony nagyon is jól tudta a pontos időpontot.)

Harry természetesen nem akarta elfogadni, hogy hat barátja kockáztassa érte az életét. Mordon nyugtatta, hogy Harry Pottert nem ölhetik meg, mert élve kell Voldemort elé hurcolni. Arról nem is beszélve, hogy a jelenlevők, Mundungus kivételével, önként vállalták a kockázatot. Az ikrek arra is felhívták Harry figyelmét, hogy tizenhárman vannak egy ellen, így ha kell, kényszerítik is… Harry végül belement.

Mordon párokat jelölt ki, Harryt Hagriddal küldte a motoron, mivel úgy számolt, Voldemort arra fog számítani, hogy a legtapasztaltabb aurorral, de legalábbis seprűn utazik majd. (A többi pár: Mordon-Mundungus, Arthur-Fred, Remus-George, Bill-Fleur, Kingsley-Hermione, Tonks-Ron.)

Harry vetett még egy utolsó pillantást a Privet Drive-ra, majd egyazon pillanatban felszállt mind a hét pár. Egy másodperc sem múlt el, a semmiből halálfalók tűntek fel és támadásba lendültek. Zöld fénysugarak repkedtek minden irányba, és az egyik eltalálta Hedvig kalickáját. Harry döbbenetében minden elengedett, lélekjelenlétének hála a hátizsákját még el tudta kapni, de a Tűzvilláma a földre zuhant. Vissza akart fordulni, hogy segítsenek a többieknek, de Hagrid nem engedett. A feladata az volt, hogy Tonks szüleihez vigye Harryt, történjen bármi.

Harry gyors egymás utánban mondta ki a kábító átkokat. Az egyik halálfalót le is taszította a mélybe, s míg társai őt mentették, a motor csodás képességei segítségével pillanatnyi előnyhöz jutottak. Üldözőik azonban hamarosan újból utolérték őket. Az egyik átok eltalálta a motorhoz erősített oldalkocsit, amiben Harry utazott, és a fiú majdnem lezuhant vele, valamint Hedvig kalitkájával együtt a mélybe.

A legközelebbi halálfaló csuklyája hátracsúszott, s a fiú felismerte benne Stan Shunpike kifejezéstelen arcát. Tudta, Stan az Imperius átok hatása alatt áll, s ha kábító átkot küld rá, akkor lezuhan és meghal. A lefegyverző bűbájt választotta, mire a halálfalók felkiáltottak: „Ő az igazi!”. Egyedül maradtak az égen, támadóik eltűntek, hogy néhány perccel később, mikor már majdnem elérték a célállomást, mesterükkel térjenek vissza.

A sebhely a homlokán úgy égett, mintha tüzes vasat szorítottak volna rá, ahogy két halálfaló megjelent a motor két oldalán. Gyilkos átkok röpködtek milliméterekre kerülve el őket, valahonnan a háttérből érkeztek…

És akkor meglátta őt. Voldemort úgy repült, mint füst a szélben, seprű vagy thesztrál segítsége nélkül, kígyóarca fénylett a sötétben, fehér ujjai újra felemelték pálcáját.”

Hagrid ijedtében zuhanórepülésbe kezdett, Harry tovább szórta az átkokat, és el is találta az egyik üldözőt. Aztán zajt hallott, és szikrákat látott kiröppenni a motorból, aztán a jármű zuhanni kezdett. Harry nem érzékelte, merre van a fel és le, csak az elsuhanó zöld fényeket látta, s érezte a halál közelségét. Az egyik halálfaló közel repült hozzájuk, már pálcáját emelte, mikor Hagrid, elrúgva magát a motortól, rávetette magát. Együtt zuhantak tovább.

Harry nem látta Voldemortot, de még csak nem is sejtette, hol van, csak a hangját hallotta: „Enyém!”. Ekkor különös dolog történt: a pálcája maga cselekedett. Érezte, ahogy magával húzza kezét, mint valami nagy mágnes, aztán félig hunyt szemhéján át arany villanást látott. A Voldemortot kísérő utolsó halálfaló felordított.

Előbb érezte Voldemortot, mint ahogy látta. Oldalra fordította a fejét, és belenézett a vörösen izzó szempárba. Tudta, ez az utolsó kép, amit életében lát: Voldemort felkészült az újabb támadásra… aztán eltűnt.”

Harry hatalmas robajjal zuhant le Hagrid mellett.

(Katie Giorgessa)