7. fejezet

 

Albus Dumbledore végakarata

 

Harry különös álmot látott. Egy kis falu feküdt a völgyben és ő azt remélte, a férfi aki megválaszolhatja kérdését, ott rejtezik. Mielőtt azonban odaérhetett volna, valaki felébresztette. Ron szerint beszélt álmában, azt mondogatta, hogy „Gregorovitch”. Harry tudta, hogy hallotta már ezt a nevet valahol, de csak arra emlékezett, hogy van valami köze a kviddicshez. Biztos volt benne, hogy Voldemort valahol külföldön van és Gregorovitch-ra vadászik.

Aznap volt a fiú születésnapja, melyet rögtön meg is ünnepelt első legális iskolán kívüli pálcahasználatával. Ron egy könyvet adott neki, „12 biztos módszer boszik elbűvölésére” címmel (Harry biztosra vette, hogy ennek a kötetnek a tippjeit alkalmazza Ron Hermionén), az ikrektől egy nagydoboz Weasley-terméket kapott, Hermione egy új gyanuszkóppal lepte meg. A Weasley-házaspár egy órát adott Harrynak, olyasmit mint amit Ron kapott tőlük, csak épp ez Ron nagybátyjáé, Fabiané volt egyokor. Hagyomány, hogy ha egy varázsló felnőtt korba lép, egy órával ajándékozzák meg.

Ginny behívta a szobájába Harryt, és elmondta neki, hogy nagyon sokat gondolkozott, mit adhatna neki. Valami apróságot szeretett volna, ami sokat jelent, ugyanakkor mindenhova magával vihet: végül megcsókolta, s a fiú úgy érezte, Ginny az egyetlen valódi dolog a világban. Ron azonban megtörte az idillt, és figyelmeztette Harryt, hogy jobban teszi, ha nem szórakozik a húgával.

Mrs Weasley a másnapi esküvő előkészületei közt is szakított rá időt, hogy egy kis összejövetelt rögtönözzön Harrynek, ahol tiszteletét tette Hagrid, Remus és Tonks is. Charlie is ott volt már, új, brutálisan rövid frizurájával (Mrs Weasley kényszerítette). Sokáig vártak Mr Weasleyre, aki munkájából sietett haza. Patrónusát előreküldve értesítette a társaságot arról, hogy a Mágiaügyi Miniszterrel érkezik. Ennek hallatára Tonks és Lupin sietve távoztak.

Scrimgour érkezésének oka az volt, hogy személyesen akarta átadni Harrynek, Hermionénak és Ronnak azokat a tárgyakat, melyeket Dumbledore hagyott rájuk végrendeletében. A Minisztériumban ugyanis nem tudtak rájönni egyiknek sem a titkára, így azt remélte, majd személyesen belőlük szedi ki. Egyesével akarta kifaggatni őket, de nem hagyták. Hermione rájött, miért csak most jött: most járt le az a harmincegy nap, amíg a minisztérium felülvizsgálat ürügyén magánál tarthatja egy hagyaték tárgyait. (Ugyan fekete mágia használatának megalapozott gyanúja lenne szükséges hozzá, de…)

Ronnal kezdte. Rá azt az önoltót hagyta az igazgató, amit annak idején a Privet Drive-on használt, hogy megóvja a baba Harryt és magát az avatatlan szemek pillantásától. A miniszter először arról kérdezgette a fiút, hogy vajon mi az oka annak, hogy az igazgató megemlékezett róla végrendeletében, mikor négy tárgyat kivéve mindenét az iskolára hagyta. Igyekeztek eltitkolni, hogy Dumbledore valójában sosem beszélt Ronnal, de Scrimgeour ráérzett.

Hermionéra a Beedle, a bárd egy rúnákkal írt példányát hagyta. Mint utóbb kiderült, ez egy gyermekmese, olyasmi, mint a mugliknak a Hófehérke. Ron alig akarta elhinni, hogy Harry és Hermione nem ismerik. A Minisztérium arra gyanakodott, hogy titkos kódokat rejtettek el benne, azonban hiába vizsgálták át, semmi ilyesmit nem találtak benne.

Harrynek Griffendél kardját hagyta, ezt azonban műkincsnek nyilvánították és lefoglalták, valamint a cikeszt, amit az első kviddicsmeccsén fogott el Harry, „hogy emlékeztesse az álhatatosság és a tehetség jutalmára”. Scrimgeour ettől várta a legtöbbet, hiszen a cikeszek megjegyzik az első érintést. Abban reménykedett, hogy ha Harry kézbe fogja, majd valami üzenet jelenik meg rajta, ez azonban nem történt meg. A Minisztert Harry flegma válaszai olyannyira felidegesítették, hogy a helyzet majdhogynem tettlegességig fajult.

Mikor Ron tetőtéri szobájába visszahúzódva tárgyalták meg a dolgokat, míg mindenki más aludt, Harry visszaemlékezett, hogy első alkalommal nem elkapta a cikeszt… hanem majdnem lenyelte! Így amikor a szájához érinti az aranylabdácskát, azon néhány pillanatra feltűnik egy felirat: „A közelben nyílok ki”. Sokra azonban nem jutottak. Képtelenek voltak rájönni, Dumbledore-nak mi volt a szándéka velük.

 

(Katie Giorgessa)