13. fejezet

 

A Mugli-Születésűeket Felügyelő Bizottság

 

 

Ahogy Umbridge meglátta a Mafalda Hopkirknek álcázott Hermione-t, lecsapott rá, és magával rángatta, hogy jegyzőkönyvezze a mugli-származásúak tárgyalásait. Harry a liftből kilépve látta ugyan a lány aggodalmas arcát, mégsem tehetett semmit érte, hiszen minél hamarabb meg kellett találnia Umbridge irodáját.

Mivel az új testében egészen össze kellett húznia magát a láthatatlanná-tevő köpeny alatt, csak hosszas keresgélés után talált rá arra a helyiségre, ahol tucatnyi varázsló és boszorkány hajtogatott papírsárkányokat a legújabb, a sárvérűek kártékony hatásait taglaló röpiratból. Szigorú felügyelet alatt, hiszen Umbridge irodájának ajtajába valaki befaragta a mágikus szemet, amely egykor Rémszem Mordon tulajdonát képezte.

Hogy észrevétlenül bejuthasson az irodába, Harry egy Weasley-féle füstbombát csempészett az előtérben hajtogatók közé, majd kihasználva a pillanatnyi zűrzavart, besurrant az ajtón. A mágikus szemet kivette az ajtából, és zsebébe süllyesztette. Átkutatta a túlságosan jól ismert, cicáktól és csipketerítőktől fullasztó helyiséget, mely épp olyan volt, mint Umbridge roxforti dolgozószobája. A medált ugyan nem találta sehol, de az egyik iratszekrényben rábukkant egy Mr. Weasley-ről vezetett titkos aktára:

 

ARTHUR WEASLEY

Származás / Hovatartozás: Aranyvérű. Mugli-szimpatizáns. A Főnix Rendjének tagja.

Család: Feleség; aranyvérű. Hét gyerek; a két legfiatalabb a Roxfortban.

(Megj.: Ronald Weasley jelenleg otthon tartózkodik, súlyos beteg. Vizsgálat tanúsítja.)

Státusz: FOLYAMATOS MEGFIGYELÉS ALATT. Az Elsőszámú Törvényen Kívülivel való újbóli kapcsolatfelvétel kockázata jelentős!

 

 

A vázák és szemetes-kosarak átkutatása sem járt sikerrel. Harryek vetett egy pillantást a Dumbledore-ról szóló életrajzi könyvre. Benne egy régi képre bukkant az igazgatóról és egy vad tekintetű, szőke, fiatal varázslóról. Thicknesse azonban megzavarta a további keresgélést.

A liftben Harry Ronnal (aki Yaxley irodájával volt még mindig elfoglalva) és Mr. Weasley-vel együtt utazott, akit figyelmeztetett, hogy állandó megfigyelés alatt áll. (Bár ez inkább fenyegetésnek hangzik az új testéből és szájából…) A beszélgetés végeztével Harry ismét magára öltötte a láthatatlanná-tevő köpönyeget, és elindult, hogy megkeresse Hermione-t.

Ahogy a megfelelő folyosóra érkezett, rögtön érezte a jellegzetes hideget, s úgy érezte, mintha minden boldogság kiveszett volna a világból: a tucatnyi meghallgatásra váró mugli-származású boszorkányt és varázslót dementorok őrizték. A tárgyalóterem ajtaja épp abban a pillanatban nyílt ki, így Harry hallhatta, ahogy az egyik varázsló félvér-származását bizonygatta miközben kivezették. Sikerült besurrannia a következő halálra vált vádlottal, Mary Cattermole-lal.

A tárgyalóterem hasonlított arra, amelyikben Harry hallgatták ki évekkel azelőtt, de sokkal kisebb volt. Bent is dementorok tartózkodtak, a tárgyalást vezető Umbridge-tól, Yaxley-től és Hermione-tól csak a pulpituson sétálgató, macska-alakú patrónus tartotta távol őket.

Harry óvatosan Hermione mögé lopakodott, miközben Umbridge és Yaxley a vádlottat faggatták, és legnagyobb megdöbbenésére a régóta keresett medált látta meg Umbridge béka-nyakán himbálózni. Hermione is észrevette az ékszert, és még meg is dicsérte, alkalmat adva rá, hogy a boszorkány elhencegjen vele, mint ősi családi ereklyével.

A nyilvánvaló hazugságot, és a szerencsétlen Mrs. Cattermole-lal való kegyetlen bánásmódot látva Harry képtelen volt uralkodni magán. Pálcát rántott és elkábította Umbridge-ot és Yaxleyt is. A medált egy újabb hamisítványra cserélve, patrónusaikat megidézve hagyták el a tárgyalótermet, és vezették a kijárat felé a tárgyalásukra és minden bizonnyal igazságtalan ítéletükre várakozó varázslókat és boszorkányokat. Harry kihasználva, hogy egy általános félelemmel vegyes tiszteletnek örvendő varázsló testét vette fel. Megpróbálta a kijáratok lezárása előtt kimenekíteni a szerencsétleneket, a százfűlé-főzet használata mégis szerencsétlen fordulatot hozott. A varázsló, akinek alakjában Ron jutott be a Minisztériumba, szinte a semmiből bukkant fel, kis híján meghiúsítva a szökési kísérletüket.

Csak a szerencsének köszönhették, hogy a Grimmauld térre tudtak hoppanálni, ám Harry épp csak rátette volna a kezét a kígyó alakú kilincsre, amikor Hermione elkapta a karját, és ismét minden elsötétült előttük…

 

(Morgan Le Fay)