16. fejezet

 

Godric’s Hollow

 

Másnap Harry ébredéskor remélte, hogy az egész csak rossz álom volt, ám Ron üres ágyának fájdalmas képe visszarántotta a valóságba. Ron elment és ha akarna, akkor sem tudna visszajönni. A reggelit teljes hallgatásban költötték el Hermionéval, s minden egyes zajban visszatérő barátjukat vélték felfedezni. Hermione hiába próbálta elodázni, eljött az indulás ideje. Az elkövetkezendő napokban nem említették Ront beszélgetéseik során. Harry gyakran böngészte a Tekergők Térképét Ron neve után kutatva, hátha visszament a Roxfortba. Ezt egy idő után feladta, s már csak azért vette elő, hogy Ginny nevén révedezzen.

Eközben egyre csak Ron szavai visszhangoztak, és egy időt után kénytelen volt belátni: Ronnak igaza volt. Alig volt valami információja, nem voltak ötletei, nem volt terve, tanácstalanul állt a feladat előtt. Ron személyének hiányát betöltendő Hermione néha-néha elővette Phineas Nigellus portréját. Az öreg, bekötözött szemű varázsló némi információval szolgált a roxforti helyzetet illetően. Ginnyt eltiltották a roxmortsi kiruccanásoktól, illetve Snape igazgatóúr felelevenítette Umbridge diákgyűlésekre, klub alapítására vonatkozó tiltását

Harry és Hermione nem mertek huzamosabb ideig ugyanazon a helyen tartózkodni, így keresztbe kasul bejárták az angol vidéket. Egy kiadós ebéd után Harry úgy érezte, itt a remek alkalom, hogy újra felvesse a Godric’s Hollowba tett kirándulás ötletét Hermionénak. A lány épp Beedle, a bárd meséinek rúnákkal írt példányát tanulmányozta – még mindig. Mielőtt Harry belekezdhetett volna mondókájába, Hermione megkérte, hogy vessen egy pillantást a könyv egy oldalára, melyre valaki tintával egy szemszerű képet rajzolt. A képben Harry Grindelwald jelére ismert rá. Elmesélte Hermionénak, mennyire felháborodott Krum, mikor meglátta az esküvőn Mr Lovegood nyakában a szimbólumot.

Végül Harry előterjesztette kívánságát, s legnagyobb meglepetésére a lány rögtön egyetértett vele. Igaz, míg a fiút személyes indokok vezérelték, Hermione a kard egy lehetséges lelőhelyeként tekintett Harry szülőfalujára, hiszen az Griffendél Godrikról kapta a nevét. Ez az információ Harry számára újdonság volt, ezért Hermione előkereste a A mágia története című könyvből az idevágó részt, melyből kiderült, hogy a híres Roxfort alapító is ott született. Egy másik érv volt a látogatás mellett, hogy ott élt Bathilda Bagshot (Bathilda Bircsók) is, s tekintve, hogy a boszorkány és Dumbledore barátok voltak, Harry úgy vélte talán nála rejthette el a professzor a kardot.

Harry már másnap indult volna, ám Hermione ragaszkodott bizonyos előkészületekhez. Egy hétig gyakorolták a hoppanálást a láthatatlannátévő köpeny alatt, illetve némi hajat loptak a békésen Karácsonyra vásárolgató mugliktól a százfűléfőzethez. Végül egy középkorú házaspár képében érkeztek meg Godric’s Hollow-ba. A szűk utca mindkét oldalán karácsonyi díszekbe öltözött házak sorakoztak. Ahogy elhaladtak egy kocsma mellett vidám csevegés szűrődött ki, majd a közeli kis templomból karácsonyi ének ütötte meg a fülüket. Hetek óta nem láttak újságot, elvesztették időérzéküket, így igen csak megdöbbentek, mikor rájöttek, hogy Karácsony van.

A temetőt keresve a templom irányába indultak, s útközben elhaladtak egy háborús emlékmű mellett. Az hirtelen alakot váltott, s az obeliszk helyén, egy három emberből álló szoborcsoport jelent meg szemeik előtt. Egy rendetlen hajú, szemüveges férfi, egy kedves arcú, hosszú hajú nő és a karjaiban egy apró csecsemő. Harry csodálkozva nézte a látványt – nem gondolta volna, hogy szobrot állítottak a családjának. Aztán otthagyták az emlékművet és elérték a templom mögötti temető bejáratát. Harry szüleinek sírját kutatva felfedezték Dumbledore édesanyjának, Kendrának, és húgának, Arianának közös nyughelyét. Később Hermione egy rendkívül öreg és viharvert síron felfedezte a könyvben is talált szimbólumot. A sír tulajdonos valami Ignotus nevű ember lehetett, nevének többi része sajnos az idők folyamán olvashatatlanná vált.

Hermione volt az, aki végül rálelt Harry szüleinek sírjára. 1981. október 31-én végzett velük Voldemort Nagyúr. A dátumok alatt kétértelmű mondat volt olvasható, melyről a fiúnak először a Halálfalók tanai jutottak eszébe:

 

Az utolsó ellenség, melyet le kell győzni: a halál.

 

Harry arca forró könnyekben fürdött. Hermione megszorította kezét. Harry nem tudott megszólalni, így csak viszonozta a szorítást. Hirtelen elöntötte a bűntudat: nem hozott semmit szülei sírjára. Ekkor Hermione – a fiú gondolataiban olvasva – fehér hunyorból font koszorút varázsolt elő, s Harry azt helyezte a sírra. Aztán a két barát egymásba karolva, csendben kiballagott a temetőből. Talpuk alatt ropogott a hó.

 

(Mioni)