20. fejezet

 

Xenophilius Lovegood

 

Hermione haragja nem párolgott el egykönnyen. Mikor Ron és Harry víz- vagy gombagyűjtés ürügyén kiszabadulhatott fojtogató társaságából, azon tanakodtak, vajon kié lehetett a patrónus. Természetesen felmerült Kingsley és Dumbledore neve is, Harry azonban tudta, hogy patrónusuk hiúz és főnix, és semmiképp sem egy őzsuta volt, s az igazgató egyébként sem lehetett életben. Ron felvázolta, valószínűleg hogyan találták meg őket a Tottanham Court Road-on: szerinte Voldemort nevét elátkozták, így amikor valaki kimondja, azonnal felfedi hollétét. Harry azonban nem adott túl sok hitelt ennek a feltételezésnek – de azért nem mondta ki többet Tudjukki nevét.

Bajok voltak Harry új pálcájával is, amit Ron hozott neki. Egyszerűen semmi sem ment vele olyan jól. Hermione nyugtatta, hogy csak gyakorlat kérdése, Harry azonban sejti, a lány szavai mögött a régi pálca miatti bűntudata bújik meg.

A trió elhatározta, hogy meglátogatják Xenophilius Lovegoodot, mert ő volt az egyetlen, aki segíteni tud nekik a titokzatos szimbólum rejtélyének megfejtésében, és hajlandó is rá, hiszen a Hírverő mindig is Harry pártját fogta. Túl sokszor látták a különös, szemet formázó jelet: Lovegood nyakában, a mesekönyvben és a godric’s hollow-i temetőben – muszáj volt kinyomozniuk valódi jelentését.

Így tehát Ottery St Catchpole-ba hopponáltak. Ron kissé furcsán érezte magát, hogy ilyen közel volt, mégsem nézhetett be családjához. Kiderült, néhány hetes távolléte során egyszer sem látogatott vissza az Odúba, mert tudta, hogy nem értenék meg viselkedését, ráadásul nem is lett volna tanácsos megmutatnia magát. Így inkább Billhez menekült, aki mindig is megértően bánt vele, s most sem kérdezett sokat.

Rövid keresgélés után megtalálták a Lovegood-házat. Nem volt nehéz dolguk, a fekete, henger alakú épület a bástya nevű sakkfigurára emlékeztette Ront. Illett a benne lakókhoz. Mr Lovegood nem volt épp segítőkész, csak akkor volt hajlandó beengedni őket, mikor a szemére vetették, hogy mindenkinek azt mondja, segítsék Harry Pottert, ő maga azonban nem teszi. Luna nem volt otthon, a férfi azt mondta, a folyónál édesvízi plimpiket fog be vacsorára.

Az egész házban nagy rendetlenség uralkodott. Az emeleten ültek le, ahol a nyomdagép folyamatosan zakatolt, miközben a legfrissebb Hírverőt nyomtatta. Hermione még egy Erumpent szarvat is kiszúrt a sok pergamentekercs, könyv, szobor és más kacat között. Ahogy az köztudott, az Erumpent szarv a legkisebb érintésre is felrobbanhat. A férfi megkínálta őket gurgyökér lével, aminek olyan mélybordó színe volt, minta céklalének, az íze pedig leginkább a szellemízesítésű Mindenízű Drazséra emlékeztette Harryt.

 

„- Tehát – Mr Lovegood lesöpört néhány imbolygó papírkupacot egy karosszékből, és leült, keresztbe rakva gumicsizmás lábait. – Hogyan segíthetnék önnek, Mr Potter?

- Nos – szólt Harry Hermionéra pillantba, aki bátorítóan bólintott. – Arról a szimbólumról lenne szó, amit Bill és Fleur esküvőjén a nyakában viselt, Mr Lovegood. Azon gondolkoztunk, vajon mit jelentet?

Xenophilius felhúzta a szemöldökét.

- A Halál Ereklyéinek jelére gondolsz?”

 

(Katie Giorgessa)