23. fejezet

 

A Malfoy kúria

 

Mielőtt még Greyback-ék rájuk ronthattak volna, Hermione Harryre fogta a pálcáját, és megátkozta. A felismerhetetlenségig feldagadt az arca, így amikor a támadóik a nevéről faggatták, mondhatta, hogy ő Vernon Dudley, és hogy egy méh csípte meg. Ronnak már nem sikerült ilyen jól álcáznia magát: Stan Shunpike-ot ismerték, be kellett tehát vallania, hogy az áruló Weasley-k egy rokona, Bardy. Hermione álnévként a félvér Penelope Clearwater-ét választotta, és mivel a fejvadászok úgy döntöttek, ezt könnyű lesz leellenőrizni, nem is faggatták tovább.

Mire Greyback a már meglévő foglyaikhoz – Deanhez és a koboldhoz, Griphookhoz – kötözte Harryéket, a társa, Scrabior át is nézte a körözött személyek listáját, amin Vernon Dudley még véletlenül sem szerepelt. Harry csak a szerencsés véletlenek sorozatának köszönhette, hogy meg tudta magyarázni a helyzetet: mardekárosnak vallotta magát, és a klubhelyiség pontos helyét is meg tudta adni, sőt, amikor azt mondta, hogy az édesapja a Minisztériumban dolgozik, Scrabior még emlékezett is egy Dudley nevű varázslóra.

Korai volt azonban megnyugodniuk.

A sátorban nem csupán Griffendél kardját találták meg (amit Harry szerint az édesapjától hoztak el, hogy legyen mivel felaprítani a tűzifát), hanem a Próféta egy példányát is, amelyben Hermione is szerepelt, mint Harry Potter társa.

Ha nem lett volna elég baj, hogy Hermione lebukásával rá is gyanú terelődött, Harrynek meg kellett küzdenie egy újabb látomással, melyben egy sötét torony felé repült, és az ezzel járó fájdalommal is. Mindent megtett, hogy miközben Greyback a még feldagadt arcán is kivehető sebhelyről faggatta, és Voldemort elérte a torony legfelső ablakát, öntudatánál maradjon, és a sürgetőbb problémával foglalkozzon.

Greyback nem tudta jelezni Voldemortnak, hogy minden valószínűség szerint elfogta Harry Pottert (nem volt a karján a Sötét Jegy). Úgy döntött, megkockáztatja, hogy a Malfoy kúriába vigye a foglyait, a Nagyúr színe elé. Ahogy hoppanáltak, Harry látomása még jobban kiélesedett: Voldemort a toronyszobában csontsovány alakot talált a fal mellett összekuporodva.

A kapun bejutva is folytatódtak Harry látomásai: a rab Voldemort közeledtére felült a cellájában. Az ajka fogatlan vigyorra húzódott, közölte, hogy már várta a látogatását, és hogy sosem volt nála, amit Voldemort keres.

Voldemort haragja még akkor is Harryben forrt, amikor a házba érve Narcissa Malfoy fogadta őket. A szalonba hurcolták a foglyokat, hogy a tavaszi szünetét töltő Draco azonosíthassa Harryt. Lucius hiába remélte, hogy a fia felismeri majd, megbocsátást nyerve ezzel a Nagyúrtól, Draco habozott. Harry a kandalló fölött lógó tükörbe pillantva nem is csodálkozott ezen: a feldagadt arcát vállig érő haj és sötét borosta keretezte, ő maga sem ismerte volna fel önmagát.

Harryvel ellentétben Hermione-t és Ront Narcissa, Bellatrix és Lucius maga is felismerte, és még Draco sem bizonytalankodott annyit. Bellatrix és Lucius egymást megelőzve akarták értesíteni Voldemortot a foglyokról. A vita nem bontakozhatott ki igazán. Amikor Greyback egy pillanatra közbeszólt, Bellatrix az egyik fejvadász kezében meglátta a kardot, és azonnal megtiltotta Luciusnak, hogy kapcsolatba lépjen Voldemorttal. A kard látványa nem véletlenül hozta ki Bellatrixot a sodrából: Griffendél karjának az ő Gringotts-beli széfjében kellett volna lennie, ahová Piton küldte.

Harryéket a pincébe zárták, Luna és Ollivander mellé. Hermionét a szalonban tartották, és megkínozták, hogy kiszedjék belőle, hogy szerezték a kardot és mi mást loptak még el a széfből. A kötelekből kiszabadulva – Lunáék a hosszú fogság alatt találtak egy szöget, amivel ki tudták oldani a csomókat – Ron, aki Hermione fájdalmas sikolyait hallva maga is kétségbeesetten kiabált, elővette a Dumbledore-tól kapott Önoltót, és némi fényt csinált a cellában. Ez sem segített azonban kijutniuk.

Harry kétségbeesetten keresgélt a nyakában lógó erszényben, hátha talál valamit, ami a hasznukra lehet. Ahogy a tükör a kezébe akadt, mintha egy kék szempárt látott volna átvillanni rajta. A szempárt kérte, hogy segítsen rajtuk, meg kellett próbálnia akkor is, ha csak hallucináció volt. Harry csak remélte, hogy a kacsintás, és hogy a szempár eltűnt, jót jelent, mert odafentről Draco indult el feléjük. Fel kellett vinnie a koboldot, tanúsítani Hermione állítását, miszerint a kard csupán másolat, nem az eredeti. Harrynek épp csak annyi ideje maradt, hogy Griphook fülébe súgja, mennyire fontos hazudnia a kardról, mielőtt Draco magával vitte volna.

Ahogy Draco távozott, váratlanul Dobby jelent meg közöttük, hogy megmentse őket. Először Lunát, Deant és Mr. Ollivandert vitte el Fleur és Bill házához. Harry érezte Voldemort haragját ismét fellángolni, mert a toronyban raboskodó férfitól sem szerezhette meg, amit akart.

Odafent Lucius meghallotta, ahogy Dobby elhoppanál a foglyokkal, és Féregfarkot küldte le, hogy utánanézzen, mi történt. A belépő varázslót Harry és Ron lefogta, ám a keze mégis kiszabadult, és Harry nyakára kulcsolódott. Csupán egy pillanatig habozott, hogy megölje-e a fiút, de ez elég volt ahhoz, hogy az ezüst kéz, amelyet egykor Voldemorttól kapott, ellene forduljon, és őt magát fojtsa meg.

A halott Féregfark pálcáját elvéve Harry és Ron visszamentek Hermionéért. Épp látták, ahogy a kobold hamisítványnak nyilvánítja a kardot, ahogy Harry kérte tőle, és Bellatrix a Sötét Jegyet megérintve hívta Voldemortot. Harry a Nagyúr szemével látta a még mindig nevető rabot, majd Bellatrix üzenetét érezve az ablakhoz lépett és elindult feléjük.

A kihallgatás végeztével Hermione immár feleslegesnek számított, így Bellatrix lemondott róla Greyback javára. Ron mit sem törődve immár a rejtőzködéssel, előugrott a nappaliba, és a Féregfarktól lopott pálcával támadt a boszorkányra. Bellatrix pálcája kirepült a kezéből, és Harry meg is szerezte magának. A pálcája nélkül, de késsel felfegyverkezve rántotta maga elé Bellatrix Hermione-t. Nem volt más választásuk, Harry és Ron is kénytelen volt eldobni a pálcáját.

Épp újra megkötözték volna őket, amikor a fejük fölött hatalmas robajjal zuhant le a csillár, esélyt adva rá, hogy Harry ismét megszerezhesse mindhárom pálcát (Bellatrixét, Dracoét és Féregfarkét), és az együttes erejüket használva ártalmatlanná tehesse Greybacket.

Épp csak el tudtak hoppanálni, mielőtt Voldemort megérkezett volna, Dobbynak mégis késő volt. Bellatrix, látva, hogy a manó szabadította ki Harryéket, utána hajította a kését, és el is találta. Hiába érkeztek meg Billék otthonához, Dobbyn már nem lehetett segíteni.

 

(Morgan Le Fay)