25. fejezet

A Kagyló-lakban

         Harry elbizonytalanodott döntésében: lehet hogy rosszul tették, hogy nem próbálták meg megakadályozni, hogy Voldemort megkeresse az Bodzafa Pálcát? Ráadásul hogyan fogják megölni, ha a pálcája legyőzhetetlen? Griphook végül döntött: segít a triónak betörni a Gringottsba, de cserébe Griffendél kardját kéri. Az ugyanis a kobold szerint az ő jogos tulajdonuk, hiszen ők készítették, Griffendél csak ellopta. Ez jól jellemzi a koboldok felfogását a tulajdonról: szerintük ha meghal a vásárló, a tárgyat vissza kell juttatni a készítőnek  (legalábbis ami a kobold-készítette dolgokat illeti).

Harryék végül belementek az alkuba. Úgy tervezték, nem kötik ki, mikor kell átadniuk a kardot, és majd csak akkor adják át neki, ha már nem lesz rá szükségük. Harrynek fájdalmas gondolat jutott eszébe, mikor a kobold átveréséről beszéltek: a Nagyobb Jóért.

Hosszú órákon át kuksoltak a sötét kisszobában, terveket szőve, de egyik probléma a másik után jött. Mindhárman egyre ellenszenvesebbnek találták Griphookot, mert modortalansága és varázslóellenessége mellett határozottan vérszomjasnak bizonyult.

Harry megköszöni Fleurnek a türelmét és vendégszeretetét, aki ismét emlékezteti rá a fiút, hogy megmentette a kishúgát, Gabrielle-t.

Váratlan látogató érkezik. Először mind megrémülnek, de hiába. Lupin érkezett az örömhírrel: megszületett kisfia, Ted. A férfi felkéri Harryt, hogy legyen a kisfiú keresztapja. Koccintanak a kicsi Teddy egészségére, majd Bill figyelmezteti Harryt, hogy a koboldoknál más jelent a barátság.

 

(Katie Giorgessa)