27. fejezet

 

Az utolsó rejtekhely

 

Harryék az irányíthatatlan sárkány hátán repültek London felett. Mindnyájan szörnyű állapotban voltak, több helyen megégtek, a ruhájuk cafatokban lógtak róluk, éhesek és szomjasak voltak. Harry azon töprengett, vajon merre tartanak, mikor és egyáltalán hol fognak leszállni? Képes-e egyáltalán egy gyakorlatilag vak sárkány alkalmas leszállóhelyet találni? És mi lesz akkor, ha a sárkány felfedezi, hogy három ízletes potyautas ül a hátán? Vajon mikor evett utoljára? Mi lesz most, hogy Voldemort megtudta, mert nyilván meg fogja tudni, hogy Horcruxokra vadásznak?

Egyre magasabbra repültek, folyamatosan észak felé tartva. Órák múlva a táj megváltozott: már hegyek terültek el alattuk, völgyeikben néhol tavak csillogtak. Aztán a sárkány ereszkedni kezdett, spirál formában ereszkedve le egy tó fölött. Harryék a vízbe ugrottak, mielőtt még a sárkány észrevette volna őket. Kiúsztak a partra, és Hermione táskájából előkerültek a tökleves üvegek és tiszta, száraz talárok. A lány aggódott a sárkányért, de Ron letorkolta: „Pont úgy beszélsz, mint Hagrid!”.

Aztán Voldemortról beszélgettek. Társai fejében ugyanazok a gondolatok jártak, mint Herryében. Voldemort most már biztosan tudja, hogy a Horcruxait keresik, hogy tudnak róluk és el akarják pusztítani őket. Ron abban reménykedik, hogy Lestrange-ék talán túlságosan is félnek tőle ahhoz, hogy el merjék mondani neki, és majd megpróbálják eltitkolni.

Harrynek látomása támadt. Egy homályos nappaliban ült, előtte félkörben varázslók álltak, a lábai előtt egy kobold térdepelt, aki épp az imént mondta el, hogy mi történt a Bankban. Voldemort először nem is hisz a fülének „Mit mondtál nekem? Mondd újra!” Rettenetes dühöt és félelmet érzett, hiszen ez az egyetlen dolog, amitől tartott… Haragjában megöli a koboldot, majd a szolgái felé fordul, akik az ajtó felé rohannak - Bellatrix és Lucius mindenkit megelőzve. Voldemort meggyilkolja az utolsókat, mindenkit akit csak tud, amiért elhozták neki ezt a szörnyű hírt.

Voldemort egyedül marad a szobában, gondolatai a Horcruxok körül forognak. „Talán Dumbledore keze van a dologban?”. Az első pillanatban egészen biztos volt benne, hogy a többi Horcrux biztonságban van, hiszen nem érezte a pusztulásukat. Igaz – gondolta – hogy a napló pusztulását sem érezte, de az azért lehetett, mert nem volt teste, amivel érezhetett volna, kevesebb volt egy szellemnél is… De biztosra kell mennie.

A gyűrű - folytatta a gondolatmenetét - legalábbis biztonságban van, hiszen senki se tudja, hogy a Gomoldok a rokonai, sose gyanúsították meg a gyilkosságokkal, a medál ellopásának ötletét egyenesen abszurdnak tartja. Aztán a Roxfortban elrejtett is biztosan ép még, egyedül ő tudja, hogy hová rejtette el…

Úgy döntött, biztosra kell mennie egy ilyen kényes kérdésbe. Minden egyes horcruxot ellenőriz, és soha többé nem válik meg a kígyótól. De melyikkel kezdje, melyik van a legnagyobb veszélyben?

Végül úgy döntött, a gyűrűt nézi meg először, hiszen Dumbledore tudta a középső nevét, talán megtalálta a rokonait, és különben is: azt a rejtekhelyet látta el a leggyengébb védelemmel. Aztán a barlangba megy, mivel reális esélyt lát arra, hogy Dumbledore talán hallott az árvaházban elkövetett „gaztetteiről”, és úgy dönt, értesíti Piton, hogy a fiú talán betörhet az iskolába.  „De elmondani Pitonnak, hogy miért menne oda a fiú természetesen botorság lenne. Már az is súlyos hiba volt, hogy megbízott Bellatrixben és Malfoyban. Hát nem az ő ostobaságuk és hanyagságok bizonyítja, hogy mindig is micsoda esztelenség volt a bizalom?”. Voldemort elindult, és magával vitte a kígyót is, aki egész eddig Malfoyék kertjében múlatta az időt.

Harry felébredt. Elmondta a barátainak, hogy mit látott, és azt javasolta, hogy azonnal induljanak Roxfortba a (kígyót nem számolva) utolsó Horcuxért. „Nem mehetünk oda terv nélkül” –ellenkezett Hermione, ám Harry letorkolta: „Van fogalmad, hogy mi lesz, mikor felfedezi, hogy a gyűrű és a medál eltűnt? Talán elviszi a roxforti Horcruxot, mert úgy dönt, nincs elég nagy biztonságban!” A vitában Harry kerekedett felül, haladéktalanul Roxmortsba hopponálltak.

 

(Joy)