32. fejezet

 

A legyőzhetetlen pálca

 

A világnak meg kellett volna állnia, a csatának félbe kellett volna szakadnia, a harcolóknak meg kellett volna dermednie, de minden folytatódott tovább úgy, ahogy annak előtte. Percy nem akart elmozdulni Fred mellől. Végül elrejtették az élettelen testet a fal egyik mélyedésében, ahol korábban egy lovagi páncél állt. Percy a harcolók közé veti magát, a trió ismét egyedül marad. Egy falikárpit mögé húzódnak be, hogy megbeszéljék a továbbiakat. Ron mindenáron bosszút akart állni bátyjáért, azzal, hogy annyi Halálfalót öl meg, amennyit csak tud, nem számít ő túléli-e. Harry is ezt érezte, de ugyanakkor tudta: az öldöklést csak akkor állíthatják meg, ha legyőzik Voldemortot, ahhoz edig meg kellett találniuk. Harry most először tudatosan csatlakozik Voldemort elméjéhez:

Voldemort a Szellemszállásról figyelte a csata lefolyását, ő maga nem is harcolt. Próbált megnyugttni magát: egyedül ő lehet képes rá, hogy a Roxfort legmélyebb titkait is feltárja. A Szobát, épp úgy, mint a Kamrát, soha senki nem találhatta meg rajta kívül. Biztos volt benne, hogy a fiú nem képes a diadém nyomára bukkani, de ha mégis… akkor Dumbledore pici ölebe sokkal messzebbre jutott, mint várta… túl messzire.

„- Uram – mondta eg hang, kétségbeesett és rekedt. Voldemort megfordult: a legsötétebb sarokban Lucius Malfoy ült, rongyosan, még mindig viselve a fiú szökése utáni büntetés nyomait. Egyik szeme duzzadt volt, ki sem nyitotta. – Uram… kérlek… a fiam…

- Ha a fiad halott, Lucius, az nem az én hibám. Nem jött vissza, hogy csatlakozzon hozzám. ahogy a többi mardekáros. Talán elhatározta, hogy Potterrel fog barátkozni?

- Nem! Soha – suttogta Malfoy.

- Ajánlom, hogy igazad legyen.

- Nem… Nem tartasz tőle, uram, hogy valaki más megöli Pottert? – kérdezte Malfoy remegő hangon. – Nem lenne… Bocsáss meg érte: bölcsebb, félbe szakítani a csatát és magad menni el érte?

- Ne játssz, Lucius. Csak azért akarod, hogy a csata véget érjen, hogy megtudd, mi történt a fiaddal. Semmi szükség rá, hogy megkeressem Pottert. Mielőtt megvirrad, Potter maga fog eljönni hozzám. (…) Most pedig hozd ide nekem Pitont. Szükségem van rá, hogy… egy apróság miatt.”

A trió belátta, Voldemortnak igaza van, hiába számít érkezésükre, egy dolgot tehetnek: meg kell találniuk, mielőtt még több barátot veszítenek el. A Fúriafűzhöz vezető út azonban akadályokkal teli volt: Halálfalókkal kellett párbajozniuk, hogy tovább juthassanak. Draco életét másodszorra is megmentették, a fiúnak ugyanis nem hitték el az ostromlók, hogy az ő oldalukon állt, és a Lavender Brownra támadó Fenrir Greybacket is hatástalanították. Az Előcsarnokban roxfortiak és halálfalók közt egyaránt riadalmat keltett az utóbbiak oldalán harcba szálló Acromantulák érkezése. Hagrid megpróbálta feltartani őket, de elesett és ellepték az óriáspókok. Gróp a kastély bejárata előtt egy óriással birkózott, a felbukkanó dementoroktól pedig Luna, Ernie és Seamus mentették meg őket.

Eljutottak a Fúriafűz alatti alagúton a Szellemszállásig. Mikor odaértek, Piton már ott volt Voldemortnál. Piton is mindenáron azt akarja elérni, hogy a csata véget érjen, s kéri Voldemortot, engedje, hogy elhozza neki Pottert. Olyannyira erőszakos, hogy fel is bőszíti a Sötét Nagyurat. A mágus a Bodzafa Pálcáról faggatja Pitont:

„- Miért nem működik, Perselus? – kérdezte halkan. (…)

- Ur-uram… Nem értelek. Hiszen rendkívüli varázslatokat hajtottál vele végre!

- Nem – szólt Voldemort. – Ez csak a megszokott mágiám volt. Én vagyok rendkívüli, de ez a pálca… Nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet.”

Piton megérezhette a veszélyt. Könyörögni kezdett Voldemortnak, hogy engedje vissza harcolni, hogy elhozhassa neki Pottert, a varázsló azonban ügyet sem vetett rá, tovább beszélt a pálcáiról. Arrl, hogy a tiszafa pálca mindent megtett neki, kivéve… kétszer is hibázott, mikor Pottert kellett volna megölnie, és Voldemort attól tartott, harmadszorra sem fog sikerrel járni.

„- Ma egész éjszaka, a győzelem kapujában állva, azon töprengtem, miért utasítja vissza a Pálca a szolgálatomat? Mikor a legenda szerint, engedelmeskednie kell a jogos tulajdonosának… és  azt hiszem, megtaláltam a választ. (…) Talán te is rájöttél már? Végtére, eszes ember vagy, Perselus. Jó és hűséges szolgám voltál, sajnálom, hogy ennek meg kell történnie.

- Uram…

- A Pálca nem szolgálhat engem, Perselus, mert nem én vagyok az igazi mestere. A Plca ahhoz a varázslóhoz tartozik, aki megölte az előző urát. Te ölted meg Dumbledore-t. Míg élsz, a Pálca nm lehet az enyém.”

Voldemort Pitonra uszítota Naginit, aki majdnem az összes vérét kiszívta, majd mesterével távozott a helyiségből. Harry valami miatt úgy érezte, előbújva a köpeny alól oda kel mennie a testez. Piton még életben volt. Egy emléket adott Harrynek, amit Hermione rögtön egy üvegfiolába zárt, s arra kérte a fiút, nézzen rá.

„A zöld és a fekete szempár találkozott. De egy másodperccel később a fekete szemekből kiveszett valami, üressé és topává váltak. A kéz, mely az előbb megragadta Harry köpenyét, most élettelenül hullott a földre és nem mozdult többet.”

Így halt meg Perselus Piton.

(Katie Giorgessa)