35. fejezet

 

King’s Cross

 

 

Egy sima felületen hasalt és a csendre figyelt. Körülötte a legfurcsább köd gomolygott, amit valaha látott. Nem olyan köd volt, ami eltakarja előle a környezetét, hanem olyan, ami még nem formálódott a környezetévé. Aztán valami zajt hallott, és úgy érezte – először, mióta észrevette magán -, szégyelli, hogy csupaszon van. Alig hogy megfogalmazódott benne, megjelent egy talár, tőle nem messzire. Hol lehet? Valami óriási Szükség Szobájában? Felállt és körülnézett. Az egyetlen emberi lény ő volt, illetve…

Ekkor megpillantotta azt a valamit, ami a furcsa hangokat kiadta: egy földön fekvő, meztelen gyermeket, vagy legalábbis valami olyasmit. Segíteni akart, de nem merte megközelíteni. Gyávának érezte magát.

- Nem segíthetsz.

Harry megfordult: Dumbledore sétált felé, és azt mondta:

- Csodálatos fiú, te bátor, bátor férfi. Kövess, kérlek.

Harry megbabonázva engedelmeskedett. Dumbledore két székhez vezette, ami előzőleg elkerülte Harry figyelmét. A fiú magyarázatot követelt, de a varázsló szerette volna, ha maga találja ki. Tehát Harry hagyta, hogy Voldemort megölje, s így elpusztítsa a benne rejlő Horcruxot. Harry mégsem volt halott, mert Voldemort önhittségében hatalmas hibát követett el: a fiú vérét vette saját feltámadásához, s így Lily Potter önfeláldozásának emlékét ő tartotta életben Harry halála után. Így amíg Voldemort él, Harryt is életben maradásra kényszeríti – ezért csillant fel Dumbledore szeme diadalittasan azon az éjszakán, mikor Voldemort új testet nyert. A vér és a lélek együtt dupla kapcsolatot jelentett kettejük elméje között. A pálcák furcsa viselkedésére is ez a magyarázat, valamilyen módon ők is összekapcsolódtak, épp mint a mesterük. Azon az éjszakán, mikor Harry a Privet Drive-ról menekült a pálcája Voldemort pálcájának tudását használta fel.

Körülöttük szép lassan körvonalazódott minden: egy magas épület, tiszta és világos, Harry először azt hitte, egy palota, majd rájött, hogy a King’s Cross pályaudvaron vannak. Az ereklyék említése aztán letörölte a vigyort Dumbledore arcáról.

„- Meg tudsz nekem bocsátani? Meg tudsz nekem bocsátani, amiért nem bíztam benned? Hogy nem mondtam el? Attól féltem, ugyanazt a hibát fogod elkövetni, amit én is elkövettem. A bocsánatodért esedezem, Harry. Most már tudom, hogy te jobb ember vagy nálam.

- Miről beszél? – kérdezte Harry meglepetten: Dumbledore szemében könnyek jelentek meg, s a hangja sem olyan volt, mint máskor.

- Az Ereklyék, az Ereklyék – motyogta Dumbledore. – Egy kétségbeesett ember álma!

- De hát léteznek!

- Léteznek igen, de olyan veszélyesek, hogy csak a bolondok akarják megszerezni őket! És én pont ilyen bolond voltam! (…) A Halál Ura vágytam lenni! Jobb lennék bármivel is Voldemortnál?

- Hogyne! Sosem ölt, ha el tudta kerülni!

- Igaz, igaz. De ugyanúgy kerestem, hogyan győzhetném le a halált.

- De nem úgy, mint ő. Ereklyék, nem Horcruxok.”

Harry érezte, mennyire felemás, hogy a professzort vigasztalja pedig ő maga is dühös rá. Dumbledore-tól megtudjuk, hogy az Ereklyék iránti érdeklődés volt a kapcsolat közte és Grindelwald között, és megerősíti, hogy valóban a Peverell-fivérekről szól A három testvér meséje, Harry pedig a legfiatalabb leszármazottja: így került hozzá a Köpeny. A szülei halálakor viszont Dumbledore-nál volt: bár már rég letett akkor az álmáról, mégis képtelen volt megállni, hogy ne vizsgálja meg alaposabban… és a haláluk árán végül két Ereklye volt már a birtokában! Harry vigasztalja: a Köpeny sem segített volna nekik életben maradni, az átkok ellen nem véd.

Dumbledore nem kereste a harmadik Ereklyét, de csak a húga halála döbbentette rá, mekkora veszélyt jelentenek.

„- Nagyszerű voltam! Egy briliáns elme! Szabadulni akartam. Csillogást akartam. És dicsőséget” – magyarázta. – „De ne érts félre: szerettem őket, szerettem a családomat, a szüleim, az öcsém és húgom. De önző voltam. Olyan önző, Harry, hogy azt egy hozzád hasonlóan önfeláldozó ember elképzelni sem tudja! Mikor az anyám meghalt, rám hagyta a felelősséget, vigyáznom kellett egy sérült húgra és egy csökönyös fiútestvérre is. Visszatértem a falumba, haraggal és keserűséggel a szívemben. Csapdába esve, elpocsékolva… úgy gondoltam! És akkor jött ő… Grindelwald. Nem tudod elképzelni, hogy a hatalmukba kerítettek az eszméi. Muglik szolgasorba kényszerítve, a varázslók győzedelmeskednek! És mi… Grindelwald és én: a forradalom fiatal vezetői! És az Ereklyék… minden csak a Nagyobb Jóért! A szívem mélyén talán tudtam, Gellert Grindelwald milyen ember volt… de nem akartam tudomást venni róla. ”

Az igazgató elmondta, két hónap őrület után aztán a kegyetlen valóság következett, s Harry nem merte megkérdezni, vajon melyikük pálcája végzett a húgával. Aztán Grindelwald eltűnt… évek teltek el, Dumbledoret felkérték Mágiaügyi Miniszternek, de nem fogadta el: tudta, milyen hatással van rá a hatalom. A Roxfortban maradt, kedvét lelte a tanításban. A fiatalkori barátjával való találkozást addig odázta, míg csak lehetett. Az eltelt évek alatt Grindelwald sereget gyűjtött, emberek haltak meg és szenvedtek: szégyenletes gyávaság lett volna tovább távol maradnia. Dumbledore párbajban legyőzte a varázslót, elnyerte tőle a Pálcát és nurmengardi börtönébe zárta. Azt beszélik, az utolsó években megbánást tanúsított. Talán Voldemortnak is ezért hazudott a pálcáról.

- Bolond voltam, Harry. Annyi év, és semmit nem tanultam. Tudnom kellett volna, hogy a gyűrűn átok ül, de felvettem és arra gondoltam, talán újra láthatom az anyámat, az apámat, Arianát…

Dumbledore azt mondta, nem azért vette el és használta a pálcát, hogy öljön vele, csak hogy másokat megmentsen tőle. Millióból egy ember érdemes rá, hogy összegyűjtse az Ereklyéket. Szerinte Harry az, aki birtokolhatja őket. Azt is elmondja, hogy azért nehezítette meg a keresést, és azért küldte Hermionét is vele, hogy lassabban haladjon. Mert az Ereklyék igazi mesterének nem szabad elmenekülnie a halál elő, meg kell értenie, hogy sokkal rosszabb dolgok is vannak a világon.

„- Voldemort tud az Ereklyékről?

- Nem tartom valószínűnek, mivel nem vette észre, hogy a Feltámadás Kövét változtatta Horcuxá. De ha tudna róluk, akkor sem érdekelné, csak az első: a Pálca. Nincs szüksége egy ilyen köpenyre, és ami a követ illeti… kit akarna visszahozni a halálból? Fél a holtaktól. Ő nem szeret.

- De számított rá, hogy keresni fogj a Pálcát?

- Biztos voltam benne, mióta a pálcád legyőzte az övét a little hangletoni temetőben. Először attól félt, hogy a saját képességeid miatt volt. De mikor elfogta Ollivandert, tudomást szerzet az ikermagokról. Úgy gondolta, ez mindent megmagyaráz. Azonban a kölcsönpálca sem járt sikerrel. (…) Azt hitte, a Bodzafa Pálca majd elfedi az utolsó gyengeségét veled szemben. Szegény Perselus…”

A tervnek ez a része, hogy Pitonnál lyukadjon ki a pálca, nem működött. Dumbledore azt javasolta Harrynek, hogy bár van választása, s akár maradat is, menjen vissza az élők közé, mert megvan az esély, hogy Voldemortot elpusztíthassa. Harry úgy határozott, visszamegy, de még egy kérdést feltett Dumbledorenak: nem tudta eldönteni, hogy ez a valóság, vagy csak a fejében játszódik le.

„Természetesen csak a fejedben vagyunk. De ez miért jelentené azt, hogy ez nem a valóság?

 

(Katie Giorgessa)