Brunella Gasperini

     

Néhány szó az íróról

Brunella Gasperini fiaival

 

Bianca Robecchi Gasperini (1919-1979) író volt, újságíró, anya és feleség. Egy női hetilapban évtizedekig vezette a levelezési rovatot, és rövid, humoros, csupa szív írásaiban az olasz nők generációi lelték örömüket, avagy találtak választ kérdéseikre, megoldást problémáikra. Regényei önéletrajzi ihletésűek, erre utal a bennük szereplő család vezetékneve, a Gamberini is. A főhősnő Brunához hasonlóan az írónő is több gyermekes anya volt, ám munkája rányomta bélyegét a magánéletére; rendkívül érzékeny, empatikus nő lévén ugyanis olvasóinak gondjait gyakran lelki- és fizikai erején felül is próbálta megoldani, ez pedig fokozatosan megmérgezte az otthoni légkört.

     

Egy nő és egyéb állatfajták

  Kutyák, macskák, madarak, hím- és nőnemű felmenők, no és persze a nyűgös, morcos, dörmögő-duruzsoló férj népesítik be ezt a könyvet, az olasz jelen és félmúlt egy darabkáját. És mindenekelőtt maga a szerzőnő, ez a hol izgága, hol riadt, hol pedig az érzelmeibe megadóan aláhulló asszony, aki védtelenségét az egész nagymonológot átszövő káprázatos humorral, bravúros nyelvi ötletekkel próbálja álcázni. Falat von maga köré, játszik, évődik, alakoskodik, de nem bírja sokáig szusszal, álmok, emlékek suhognak elő, s ő kapitulációra emeli a kezét, szabad folyást enged mindannak a lelki gazdagságnak, amelyet már képtelen visszafojtani, hiába búvik a fájdalmas cinizmus falai mögé. És akkor elénk áll maga az élet, egy régi család szomorúsággal, futó örömökkel, tragédiákkal, de a létezés boldogságával is teli élete, amelynek vezérfonala a szeretet. Az olasz írónő legújabb könyve nemcsak lenyűgözően szórakoztató, egyszerre kacagtató és lírai, de mindenekfölött szép. Az árad belőle, amit úgy hívunk: a lélek szépsége.
     
Kritikák    
     
Severyn Snape   Gasperini műveiben a mindennapi élethez való viszonyulása nyűgöz le leginkább. Hogy képes meglátni a legegyszerűbb dolgokban is a szépet, a különlegeset, az egyszerit és a megismételhetetlent, azaz az értéket. Az emberben önkéntelenül is felmerül a vágy, hogy ő maga is így lássa saját életét, mint ahogy az írónő kalandozik velünk végig egy egészen hétköznapi, és hétköznapiságában mégis rendkívül különleges család gondjain, örömein, aprócseprő dolgain. A történeteknek nincs se eleje, se vége. Kiragadott epizódok, láncra fűzött ilyen-olyan gyöngyök sorából áll, gyakran egy szó is elég, hogy időben hirtelen évtizedeket ugorjon előre vagy hátra, és közben mégis azt érezzük, hogy minden a helyén van, minden szó, minden gondolat természetes következménye az előtte lévőnek, és magától értetődően adja a következőt. Gasperinit olvasni élvezet. Szeretettel, megnyugvással tölti el az embert, és ráébreszt arra, hogy az élet szép.

 

Az írónő korábbi kötetei:

Én és ők

Ő és mi

Mi és ők

 

Vissza