Laurell K. Hamilton (1963- )

     

Néhány szó az íróról

"Nem saját szórakoztatására ír, hanem egyszerűen csak azért, mert ha nem írna, az olyan lenne számára, mintha nem lélegezne."

  Édesanyja 1969-ben autóbalesetben hunyt el, így a nagymamája nevelte fel.
Három dolgot emel ki fiatal éveiből: édesanyja halála, nagymamája, aki felnevelte, és hogy úgy nőtt fel, hogy nem volt férfi a háznál. Ezek a dolgok „tettek azzá, aki ma vagyok”- nyilatkozta.
Első találkozása a fantasy (=képzelet, fantázia) irodalommal 13 éves korában történt. Felfedezett egy könyvecskét a könyvtárban „Galambok a Pokolból” címmel. A rövid történetek, amelyeket a könyvben olvasott, harcról, kardokról és szörnyekről szóltak. Ennek hatására nem csak azt döntötte el, hogy író szeretne lenni, hanem már azt is tudta, hogy ilyen témában akar alkotni. Egy másik fontos könyvre is bukkant ebben az időben: „A vámpírok valódi történelme” című könyv ugyancsak nagy hatással volt személyiségére.

Laurell gyakran ír szexről és erőszakról a könyveiben. Erről így nyilatkozik: ”Szex és erőszak. A két dolog, amit igazán jól tudok ábrázolni. Ennek ellenére nem írok értelmetlen erőszakról vagy akár szexről. És ezeket a jelenetek is csak épp annyira fejtem ki, amennyire szükséges.”

Azt a félelemmel vegyes tiszteletet és áhítatot, amit személye gyakran kelt, az írónő nem igazán tudja megérteni. Átlagos emberként tekint magára.

     

Bűnös vágyak

  Olyan világban élünk, ahol a legfelsőbb bíróság döntése alapján a vámpírizmus megengedett. Ahol halottkeltőnek lenni hétköznapi foglalkozás. Ahol a természetfeletti ügyeket a rendőrség különleges osztaga kezeli. Ahol mindennapos dolog, ha az ember zombikba vagy patkányemberekbe botlik. St. Louisban valaki vagy valami gyilkolni kezdi a város legerősebb, leghatalmasabb vámpírjait. A rejtély felderítéséhez a vérszívók kénytelenek külső segítséghez fordulni. Ő Anita Blake, a legdögösebb halottkeltő és vámpírvadász a városban, aki azt hitte, már mindent látott, de ez az ügy még neki is okoz meglepetéseket.
     
Kritikák    
     
Publishers Weekly   "Gyilkosan szórakoztató."
     
Jayne Ann Krentz   "Hamilton könyvei erotikusak és démonian borzongatóak. Szexi, szókimondó és maróan ironikus stílusa magával ragadja az olvasót, és nem ereszti egyedi világából. Hamilton történetmesélése egyetlen szóval jellemezhető: hibátlan."
     

Szélesi Sándor
Átjáró Magazin

  "Remekül kidolgozott, és villanásaiban ábrázolt világ, amelyet a főszereplő személyisége, mint véres hurkát a bors és a majoránna, ízesít meg. A vámpírok meg olyanok, amilyennek az utóbbi időben megszoktuk őket: ridegek és elegánsak, rémületesen hűvösek, hatalmuk sokszorosa az esendő embernek, no és perverzek az utolsó ujjpercükig."
     
Mioni   Én nem mondanám azt, hogy hibátlan, de nem azért jó egy könyv, mert hibátlan. Engem főleg a stílusa fogott meg. Bár elsőre lehet, hogy kicsit erőltetettnek tűnik majd annak, aki olvassa, de se perc alatt hozzá lehet szokni. A világ, amelyről ír, még nem egészen tiszta számomra, de még van jó pár kötet a sorozatból, amelyek elolvasásra várnak. A borítók pedig egyszerűen gyönyörűek! :)

 

A sorozat további (magyarul megjelent) kötetei:

Nevető holttest

Kárhozottak Cirkusza

Telihold kávézó

     

 

Véres csontok

 

 

Vissza